Pécskő utca

A Pécskő utca és környékének átépítése

A Pécskő utca Salgótarján egyik legrégibb utcája, mely az 1930-as években csatornázott Pécskő-patak völgyében alakult ki. A központhoz közel eső terület az átépítés előtt elhanyagoltnak számított.Az utca földszintes épületekből állt, azok legjelentősebbje a Római Katolikus Olvasókör épülete volt. Cigány utcának is nevezte a köznyelv, mivel annak végén, a Kopasz-dombra felkúszva terült el a település putrikból álló, csak messziről festői cigány negyede. Az utca környékén az egyszintes házak rendezetlenül, halmazszerűen terültek el.

Az 1962-es módosított beépítési terv az utca északi oldalán 8 lakószintes pontházakat írt elő, valamint magasházas beépítést terveztek az utca déli szakaszán, a Rákóczi út torkolatánál is. A délkeleti oldalra ötszintes, salakblokkos lakóházakat terveztek. Meghatározó cél volt a korábbi, az utcához közeli Iskola úti iskola szanálása miatt egy új, modern, 16 tantermes általános iskola kivitelezése a Lovász József úttal párhuzamosan. Az iskola pandantja volt a Pécsk-dombra tervezett új, szintén 16 tantermes gimnázium épülete.

Az utca és környékének átépítése szorosan követte a főtér környéki munkálatokat. 1962-ben kezdődtek a szanálások. Először az utca délkeleti részére tervezett négy darab, típusterv alapján emelt, salakblokkos technológiájú, négyemeletes lakóház készült el 1964-re. Ugyanebben az évben megkezdődött az utca északi oldalán a nyolc lakószintes, vasbetonvázas, ún. pontházak építése. (Akkori szóhasználattal: Pécskő Északi lakótelep) A típusterv alkotója Dul Dezső volt, aki ezzel a tervvel 1960-ban megnyerte az Országos Középmagas Lakóház pályázatot. Az épületeket az Óbudai Kísérleti Lakótelepen is alkalmazták a hatvanas évek elején. A főtéri 13-as mellett a pontházak voltak azok a lakóépületek, amelyekbe először építettek felvonót Salgótarjánban. Az öt lakóházat 1965-ben és 1966-ban adták át.

Az utca Rákóczi útba torkolló részén, a déli oldalon, az ún. „Belgiumban”, a templomtól északra, 1964 novemberében kezdődött meg a 17. jelű, nyolc lakószintes, 64 lakásos épület alapozása. Az épületet Magyar Géza tervezte, hasonlított a főtéri 13-as „erkélyházra”, de attól eltérő, „gangos”, külső közlekedő erkélyes kialakítású. A lakóházat 1965-ben adták át. A tőle délre épülő 16. jelű, ugyanazon terv szerint készült, abba 1966-ban lehetett beköltözni. A Pécskő utcát a torkolatnál délről lezáró, 1967-ben átadott 15. jelű lakóépület hasonló a szomszédjaihoz, de azoknál hosszabb, 96 lakásos. A Pécskő utca és a templom közti lakóterületet nevezték akkoriban Pécskő Alsó Déli lakótelepnek. 1970-ben a 15. jelű lakóépület és a templom közti Rákóczi úti szakaszon építették a Magyar Géza tervezte II. számú üzletházat, amelynek déli részében alakították ki az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságának a székházát.

A Pécskő-dombra szintén Magyar Géza által tervezett új, 16 tantermes gimnázium építése 1964-1966 között zajlott. Az 1966 szeptemberében első tanévét megkezdő oktatási intézmény a város második gimnáziuma, amely eltérően a Madách Gimnáziumtól, mindjárt saját épületébe költözhetett be. A gimnáziumot 1969-ben nevezték el Bolyai Jánosról. A Lovász József úttal párhuzamosan építették a fenti Magyar Géza terv alapján az új általános iskolát 1965-1967 között, amely a gimnázium tükörképe, tantermi rendszere azonos. A bilaterális iskolarendszer szerint épült két iskolaépület jellemzője, hogy a közlekedőterek összefordításával egy közösségi térhasználat jött létre. Az általános iskola 1967-es megnyitása lehetővé tette a régi, kicsi Iskola úti iskola szanálását. Az új oktatási intézményben uszodát is kialakítottak. 1968-tól nevezték el az oktatási intézményt, pontosabban az iskola úttörőcsapatát az az évben elhunyt Jurij Gagarinról.

A Pécskő utca alsó és középső szakaszának átépítése 1967-re befejeződött. Az út, hasonlóan az Arany János utcához zsákutca, ezért Magyar Géza későbbi terveiben szóba került a két utca összekötése, amellyel a Pécskő-dombot megkerülte volna a kialakított útvonal. A neves építész Pécskő-dombra vonatkozó rendezési tervében szerepelt a dombon több kulturális célú építmény, köztük egy amfiteátrumszerű szabadtéri színpad is, de a megvalósítás másképp alakult.

Az utca végén lévő cigánytelepet 1976-ig fokozatosan felszámolták, lakóit a város különböző pontjain helyezték el.

Az utca környékén több oktatási intézmény jött még létre az 1970-es években. 1972-ben adták át a Gagarin Általános Iskola mellett, a régi Rokkant-telep felé eső részen a Perczel Dénes tervezte új zeneiskola épületét. 1979-ig azonban a Pénzügyi és Számviteli Főiskola  (PSZF) salgótarjáni ipari tagozata működött benne, csak ettől az évtől vált valóban a zeneiskola otthonává.

1977 augusztusában adták át a Pécskő dombon, a Bolyai János Gimnázium szomszédságában a Bognár Botond által tervezett kollégium új épületét, melyben 512 férőhelyet alakítottak ki. Az építmény két szárnyába a Furák Teréz Leánykollégium költözött át, a harmadik szárnyban 200 férőhelyet a PSZF hallgatói kaptak meg.

A Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni tagozata 1978-ben vehette birtokba a saját épületét. A Pécskő-domb tetején, töltéssel magasított terepen emelt, a Középülettervező Vállalat által tervezett épületet 1978 decemberében adták át.

1981-ben oktatási célú sportlétesítménnyel gazdagodott az utca és a város: átadták Zsuffa András tervei alapján az előregyártott elemekből épített 25 méteres városi tanuszodát. Az uszoda homlokzatát és belső terét Szatmári Béla üvegzománcai díszítették. Víztisztító berendezése magyar szabadalom volt.

Az 1980-as évek derekán még egy magasházas építkezés zajlott az utcában: 1986 – 1987-ben  adták át az uszodával szemben emelt, Magyar Géza tervezte 8 lakószintes szalag lakóházat szárnyanként, szakaszosan. (A „C” épület 9 lakószintes.) A vasbetonvázas technológiájú épület lakásainak jellemzői a loggia szerű, kifelé szélesre kialakított erkélyek.

A Pécskő utca felső része családi vagy társasházas kialakítású kertvárosi lakóövezet, illeszkedve a régi, családi házas Rokkant-telephez.