Vásártér
A vásártéri és a Rokkant-telepi építkezések
Salgótarján épített környezetének nem jellegadó, mégis jelentős részei a vásártéri és a Rokkant-telepi lakónegyedek. Nem modernista „betonfalak”, hagyományos téglafalazással építették őket, arculatuk még az 1950-es évek szellemiségét őrzi. A vásártéri lakótelep és a mellette lévő középületek túlnyomó része a szocreál stíluskényszerében fogantak. A Rokkant II-telep lakóházai nem szocreál stílusúak, de még az 1950-es évek második felének építészeti elgondolásait képviselik. A kiállításban való szerepeltetésük mégis indokolt, hiszen az első két olyan lakótelepként létesültek, melyek a város ipari övezetén belül épültek, tehát tágabb értelemben még a centrumhoz tartoznak. A vásártéri középületek pedig egy új városcentrum kísérletének emlékét őrzik.
A Vásártér kifejezés onnan származik, hogy 1925-1950 között ott tartották az állatvásárokat. Mivel a központhoz közeli, szinte beépítetlen terület volt, ezért nem véletlenül kezdődtek meg ott az 1945 utáni lakásépítések. Az adott területen az 1947-1954 közötti időszakban összesen 9 lakóház épült fel, beépítési terv hiányában, ad hoc módon. A két első házat leszámítva a lakótelepet az Építésügyi Minisztérium építette. A kivitelező vállalat a korszakban a különböző néven futó, 1955-től É. M. Nógrád megyei Építőipari Vállalat néven szereplő állami vállalat volt.
1954 elején készítette el Maróthy Győző, a LAKÓTERV és a VÁTERV munkatársa a terület végleges beépítési tervét. A lakótelep 1961-ig kisebb módosításokkal e terv szerint épült meg a szocreálra jellemző keretes beépítési módban. Bár a szocreál stíluskényszer csak 1954/55-ig tartott, a lakótelepet a már elkészült tervek alapján fejezték be, hiszen a cél a minél magasabb lakásszám mihamarabbi biztosítása volt, új terveknek már nem adtak helyt.
A vásártéri 4 szintes lakóházak szinte kivétel nélkül típustervek alapján épültek. A terveket a fővárosi székhelyű LAKÓTERV, mint generáltervező készítette. Az építkezéseknél sok esetben típusterv-adaptációra került sor, vagyis a tervet a helyi igényekhez igazították. 1961-ig valamivel több, mint 1000 lakást adtak át a területen.
A Vásártéren alakították ki a kettős városcentrum koncepció szerinti megyei hatalmi-közigazgatási központ. A Szilárdy-major területén épült fel a Németh Pál – Tálas Gyula tervezte Megyei Tanács épülete 1950-1953 között (1952 elején már itt ülésezett a megyei tanács VB.). A korszakban komoly kritikával illették az épületet, ám a mai építészettörténész szakma szerint a preszocreál stílus egy sikerültebb alkotásaként tekinthetünk rá. 1953-ban adták át a BM Megyei Főosztályának (később megyei rendőrkapitányság), 1954-ben pedig a megyei tűzoltóságnak az épületét. Összeségében a megyei hatalmi központ is részlegesen valósult meg, mivel a valódi hatalmi centrum, a megyei pártbizottság épülete végül a korábbi Újtelep közelében valósult meg 1964-ben.
A Vásártér és környéke volt a helyszíne az 1956. december 8-i sortűznek. A lakótelep akkor nagyjából félig volt készen, a tér még lényegében kialakulatlan, építési terület volt.
Az 1961-ig kiépülő lakónegyedben végül számos üzletet és szolgáltató egységet, óvodát, orvosi rendelőt helyeztek el, ekkortól a tér más értelemben ismét „vásártérként”, sok üzlet helyszíneként funkcionált. A szűkebb értelemben vett teret átadásakor Leninről nevezték el, közepére pedig a besztercebányai szökőkút másolatát helyezték el. A szökőkutat 1970-ben eltávolították, a központi átépítések miatt eltávolított Szabadság téri szovjet emlékmű pótlására a Lenin téren kapott helyet az új emlékmű, Csaba László alkotása.
Érdemes megjegyezni, hogy a vásártéri területen haladt át 1941-1969 között a Salgótarján fatelep-Zagyvai rakodó között közlekedő keskenynyomtávú iparvasút, amelynek nyomvonala a megyei tanács épületétől a Zagyvai-rakodóig alagútban folytatódott. 1959-ben az építkezése miatt az alagutat keleti irányban 70 méter hosszban meghosszabbították, egy szakaszát süllyesztették.
A városban szocreál stílusban még az acélgyári részen építkeztek, ezenfelül a stílus jellemző produktuma még az állami áruház és a gépipari technikum épületei.
〰
Rokkanttelep
A Rokkant-telep eredetileg a Papberek-dűlőn, a déli plébánia feletti domboldalon kialakuló, hivatalosan OFB-telepnek nevezett családi házas övezet volt az 1930-as évektől. Eredetileg több háborús sebesült kapott itt építési telket a várostól, bár azokat a kedvezményezettek általában eladták, a „Rokkant” név azonban megmaradt. Az emeletes házas Rokkant II telep kialakulása, az ottani lakásépítések kezdete a lakásépítésre irányuló beruházási kerettel rendelkező helyi szocialista nagyvállalatokhoz kapcsolódik.
Az acélárugyár az 1950-es évek második felére beépítette a gyártelep még üres telkeit, ám volt még szabadon lévő pénzügyi kerete további lakásépítésre. Végül a városi tanácstól megkapták a megyei tanács mögötti dombos területet azzal, hogy annak beépítésére készítsenek rendezési tervet. A vállalat végül három lakóházat épített 1957-1958-ban a későbbi KPM-székház mögötti területen a Balogh Tuta István-féle típusterv alapján. A bányatröszt hasonló igénnyel lépett fel, így a városi tanácstól megkapta a későbbi Lovász József úti területet, ahol 1957-től hat eltolt szintes lakóházat kivitelezett. Az acélárugyár által elkészített rendezési tervet a LAKÓTERV tovább bővítette, építkezési területként használva fel a teljes megyei tanács és tűzoltóság feletti üres domboldalt. A feladatot Lehoczki Pál tervező mérnök látta el. A terv elkészítése két évet vett igénybe.
Időközben az öblösüveggyár is kapott beruházási lehetőséget, ők a Schuyer Ferenc úton építkeztek.
A Rokkant II – telep nagyobb részét végül a NÁÉV kivitelezte a Balogh Tuta-féle háztípus adaptációinak, valamint az eltolt szintes lakóépület terveinek felhasználásával. Az építkezések 1966-ig tartottak, a megvalósult lakások egy-másfél szobásak voltak. Hivatalosan Derkovits-telepnek nevezték a domboldali lakótelepet, de ez nem gyökeresedett meg a köztudatban. Érdekesség, hogy a telep tetején lévő két lakóházba műtermet is építettek, egyikben Czinke Ferenc alkotott.
