Salgótarján az egyetlen közepes nagyságú város, melynek mai központját a 19-20. század fordulóján épített belváros helyén, az épületállomány fokozatos cseréjével hozták létre. A magyar városépítészet történetében ritkán nyílott arra alkalom, hogy építészek egy város teljes központi részét megtervezzék és meg is valósítsák. A városközpont építészeti értékét már 1968-ban Hild-éremmel ismerte el a szakma.

Magyarországon az 1960-as-1970-es években a gazdasági hatékonyság miatt általában típusterveket alkalmaztak. Az építészek feladata általában ezek adaptálása volt köz- és lakóépületek esetén egyaránt. Salgótarján esetén a tervezők lehetőséget kaptak arra, hogy szabadon kísérletezzenek. A rendelkezésre álló kis alapterület és a magas elvárt lakásszám miatt középmagasra kivitelezett lakóépületek egyedi, csak Salgótarjánra jellemző tervek alapján épültek fel.

Joggal vetette fel a kérdést Prakfalvi Endre építészettörténész egy írásában, hogy Salgótarján központja vajon tekinthető-e a Kádár-kori építészet paradigmájának. A kérdésére hajlamosak vagyunk igennel válaszolni. Fontos megjegyezni, hogy a modernista építészeti stílus alkalmazása 1960 táján nem volt ideológiai alapon elvárt, mint az 1950-es első felében a szocreál. Az 1960-as évek  elején az építészeti modernizmus már egyáltalán nem volt újdonság, azonban Magyarországon ez volt az a korszak, amikor a stílus produktumai tömegével jelentek meg az ország városaiban. Úgy véljük, hogy Salgótarján épített központjának  kortörténeti, építészettörténeti jelentősége ma sem kellően elismert.

Salgótarján építészeti megjelenésében meghatározó személyisége volt Magyar Géza állami- és kétszeres Ybl Miklós-díjas építész, aki nemcsak beépítési tervet készített, hanem a városközpontot meghatározó köz- és lakóépületek nagyrészét is maga tervezte.

Virtuális kiállításunk készítésekor is tapasztalható, hogy a rendelkezésre álló fényképek a szűkebb témakörök esetében nem egyenletesen oszlanak meg. A városközpont 1960-as évekbeli átépítésének képi dokumentációja a leggazdagabb, van lehetőség a válogatásra. Az 1970-es évekből már érezhetően kevesebb a fotóanyag, de igazán az 1980-as évek építkezéseinek képi bemutatásával vagyunk gondban. Az 1980-as évekbeli építkezések, így a nyugati városrész, a Beszterce– és Gorkij-lakótelepek építésének fotódokumentációja igen gyér. Utóbbi esetekben a múzeum gyűjteményén kívül is körül kellett néznünk.

A képanyag közrebocsátása tematikusan történik, a városközpont főbb részei alapján. A területi elhatárolás szükségszerűen önkényes, hiszen nem nagy területről van szó, egy-egy épület-épülettömb ide is-oda is sorolható. Mivel bizonyos városrészek átépítéséről kisszámú fényképanyag maradt meg, ezeket tematikusan összevont fejezetben tesszük közzé. A kiállítás célja alapvetően Salgótarján központi része átépítésének bemutatása, de kitekintünk a városközponttól távolabbi épületekre, lakótelepekre is.

A virtuális kiállítás mindenekelőtt a Dornyay Béla Múzeum fénykép- és képeslap tárának anyagából tevődik össze, de helyet kapott benne a Balassi Bálint Megyei Könyvtár helytörténeti gyűjteményének több fotója is. Emellett Bozsó Róbert magángyűjtő is rendelkezésünkre bocsátotta több fényképét. Ezúton is kifejezzük köszönetünket a valóban hiánypótló fényképanyagért.