Főtér

A főtér és környékének átépítése

A megvalósult új főtér építéstörténetét döntő módon befolyásolta a Belkereskedelmi Minisztérium 1959-es döntése, mely szerint Salgótarjánban finanszírozzák egy szálloda megépítését. A kivitelezésre a Középülettervező Vállalatot jelölték meg, a tervező Jánossy György, illetve Hrecska József lett. A fiatal építész, Jánossy emlékezete szerint az ő ötlete alapján helyezték el a szállót az új, keleti kiterjesztett tér északi részére. Az új téren felépítendő művelődési ház tervezésére Szrogh György kapott megbízást. Kettejük friss szemlélete nagyban meghatározta a főtér végleges arculatát, a középületek tervezése mellett aktívan bekapcsolódtak a többször is módosított beépítési tervek átformálásába.

Az 1962-ben elkészült módosított beépítési tervet Magyar Géza, a Lakóépülettervező Vállalat (LAKÓTERV) munkatársa jegyezte, bevonva a feladat megoldásába Jánossy Györgyöt és Szrogh Györgyöt is. A beépítési tervben szakítottak a típuslakásokkal, új helyi, egyedi épületeket próbáltak alkalmazni. A magasabb 8 szintes lakóépületekkel sikerült a korábbi, kedvezőtlen 40-50%-os szanálási arányt lecsökkenteni 20% körülire. A vidéken akkoriban kötelező, maximum 4-5 szintes épületmagasságot végül „felső” támogatással figyelmen kívül hagyhatták.

A főtéren és környékén, beleértve a Pécskő– és Arany János utcát és a város központjának déli részét is, a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat (NÁÉV) építkezett.

A szálló építésének előkészületeként 1960-ban indultak meg a főtéri szanálások. A szálloda alapozása 1962. március 20-án kezdődött, az alagútzsalus technológiával készült épület október 22-én szerkezetkészen állt. Ugyanezen a napon tették le a művelődési ház alapkövét. A szálloda kétszintes, a kiszolgálóépület és a fölé emelkedő hétemeletes, 84 szobás, zárt, robusztus tömb együtteséből komponált épületét 1964. április 5-én adták át. A nyersbeton, mint homlokzatképző anyag itt jelent meg először építészetünkben. A nyersbeton melletti döntést az is meghatározta, hogy ebben az időben Salgótarján volt a legszennyezettebb levegőjű város az országban. A kiszolgálóépületben a hatvanas évek során kiváló konyhával üzemelő étterem, valamint reprezentatív bár működött.

1963-1965 között építették a Magyar Géza tervezte 8 szintes, 6 szekciós, 6 lépcsőházas, 192 lakásos völgyirányú, a nyers beton bütüjével a Fő teret délről záró lakóházat („erkélyház”, főtéri 13-as). A vasbetonvázas szerkezetű lakóházat 1964 ősze és 1965 tavasza közt, a kialakuló főtér irányából lépcsőházanként, szakaszosan adták át. A csak Salgótarjánban épült egyedi tervezésű erkélyházból további három épült még, kettő az Arany János utca északi oldalán (1970), egy a városi tanács mögött (1972). Utóbbi három épületben valamivel kisebb a lakások alapterülete.

A monolit vasbeton technológiával készülő művelődési ház 1962-1966 között épült, a tervekhez képest lényegesen lassabb ütemben. A József Attiláról elnevezett, 1966. április 3-án átadott épület a Karancs Szállóhoz kapcsolódott. Északi szárnyában üzletek ( könyvesbolt, a Képcsarnok Vállalat üzlete), a déliben a 70 000 kötetes megyei könyvtárat helyezték el. A felső épületkubusban kapott helyet a 650 férőhelyes színházterem. A művelődési ház otthona lett több kulturális és művészeti szakkörnek. A funkciók sokrétűsége ellenére Szrogh György alkotása egységes, kompozíciójában összefogott. Bár a mellette lévő épületek magasabbak, a szakmai értékelések szerint mégis főmotívuma a térnek.

Az új főtér negyedik eleme a főtéri 13-as előtt emelt, monolit vasbeton technológiával készült  1. számú üzletház (Pécskő Üzletház) volt, melyet Finta József tervezett. A tervező „térhalmaz” koncepcióban gondolkodott: az elkészült épület tömege a tér felől, a főtéri 13-as lakóház előtt, a Pécskő utca vonaláig lépcsőzetesen emelkedik két emelet magasságba; a tömegsorolás egyszintes indításával légteret kölcsönöz, nem szűkíti be a főút a Rákóczi út frontjára a központi teret, nem vágja keresztbe a tér látványát. Az épület 1967-ben készült el, és 1968-ban adták át. Finta József e művével megelőzte korát, hiszen az nem hagyományos áruházépület volt, hanem különböző üzletek és szolgáltató egységek egy épületben lévő elhelyezése. (Volt benne hagyományos értelemben vett áruház, csemegebolt, gyógyszertár, eszpresszó, OFOTÉRT szaküzlet, fodrászat, IBUSZ kirendeltség.)

A kialakuló új főtér főbb elemeinek építésével párhuzamosan 1967-ig tartott az adott területen lévő, egykori főutcai házak szanálása. A főteret hivatalosan 1967. november 7-én adták át, a NOSZF 50. évfordulójára, Somogyi József Felszabadulás emlékművének leleplezésével. Este a téren kigyulladtak a díszkivilágítás fényei. Új elnevezése innentől a rendszerváltozásig: Tanácsköztársaság tér.

Az 1962-1967 között kialakuló új főtér (nevezték dísztérnek, felvonulási térnek is) kompozíciójában tehát a fent tárgyalt négy építészeti alkotás uralkodott. Az új főtéri épületkörnyezet megalkotásakor érvényesült az a városépítészeti elv, amely szerint a végleges kialakítás közbülső ütemeiben is harmonikus összhatású, befejezett együtteseket kell létesíteni, nyitva hagyva annak lehetőségét, hogy ezek az együttesek később bővülhessenek, harmonikus nagyobb egységekké válva.

A Magyar Urbanisztikai Társaság 1968-ban, elsőízben Salgótarjánt jutalmazta a városi Hild János-díjjal, elismerve a főtér és környékének építészeti együttesét.

Az új főtér számos politikai nagygyűlésnek és kulturális rendezvényeknek adott helyet (nevesebbek: 1971-től nyaranta szabadtéri szoborkiállítás, folklór fesztiválok, Salgó-rallye rajt-cél ceremónia helye az 1980-as évektől, Dixieland fesztivál 1984-től, Ugrógála 1986-tól).

A nyugati oldali régi főtér építészeti arculata keveset változott a hatvanas években. Az Állami Áruház szocreál épülete mellett az 1980-as évekig az 1914-ben átadott posta-, valamint 1969-es lebontásáig az 1913-ban átadott vasútállomás épülete határozta meg a főtér arculatát. A tér északi oldalán emeltek csak új épületet, a Hont Róbert által tervezett Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházát, melyben helyet kapott az Állami Biztosító is. A háromszintes épületet 1973-ban kibővítették északi irányba, akkor a MESZÖV kapott ott székházat, valamint megnyílt egy ÁFÉSZ ABC üzlet. A régi főtér északnyugati részétől a vasút mentén húzódó piacot 1964-ben áthelyezték a vasút másik oldalára. A régi vasútállomás épülete helyén 1974-1975-ben nyíltak meg az Asztalos Béla által tervezett pavilonsoron az üzletek.

A főtérhez közeli régi főutcai épületsor az Állami Áruháztól délre maradt meg az évtized végéig, valamint a Rákóczi út nyugati oldalán a főtértől északra eső részen. Utóbbi épületek szanálására csak 1974-ben került sor. Az Arany János útig tartó keleti oldali főutcai szakasz az 1970-es évek elejéig állt, a Városi Tanács épületét leszámítva, melyet csak 1988-ban bontottak le.

Képek és panoráma képek a Főtér környékéről