Salgótarján 1950-től Nógrád megye székhelye. A jelentős nemzetgazdasági jelentőséggel bíró bányász-ipari város gazdasági-termelési súlyához képest ekkorra elavultnak és elhanyagoltnak számító városközponttal rendelkezett, így az általános városrendezési tervekben fontos célkitűzés volt annak átépítése. Az 1950-es években vita folyt arról, hogy egy teljesen új városközpontot alakítsanak-e ki, végül az évtized közepére kialakult egy kettős városközpont koncepció, melyet nagyban meghatározott a város szűkös téradottsága, annak völgy jellege. Az 1950-es években kialakuló vásártéri lakótelep mellett körvonalazódott egy megyei közigazgatási-hatalmi centrum, míg a település régi piactere körül kialakuló hagyományos központ a kereskedelmi-kulturális centrum szerepet töltött be az elképzelések szerint. Az 1950-es évek főtér rendezési tervei még a vásártér 3-4 emeletes, keretes beépítésű szocreál lakóterületére emlékeztetnek, de már ezekben is megjelenik a főtér keleti irányú kiterjesztésének elképzelése.

1958-ban a városi tanács három évre szóló várospolitikai tervében a városközpont rendezése kiemelt feladat volt. A centrum az 1-2 szintes 70-80 éves épületeivel zsúfolt beépítettségű volt, a központban található kereskedelmi és közlekedési infrastruktúra lehetőségei pedig elérték teljesítményük határait. A város többévtizedes lakásínsége is követelte az átépítést, fontos szempont volt, hogy a központban is nagymértékben emelkedjék a lakások száma. Előrelátható volt, hogy a centrumközeli területeket lassan beépítik (Vásártér, Rokkant II.). A központ szanálásával és teljes újjáépítésével egyetértettek a szakemberek, de hasonlóra egyszerűen nem volt példa a hazai urbanisztikában. Nem volt teljesen felmérhető az addig a központban élők tűrőképessége, reakciója sem.

1958-ban rendezték a főteret (akkor hivatalosan Petőfi tér), szökőkút színesítette a parkosított területet. 1959-ben került sor a Rákóczi útnak az aszfaltozására, felváltva a korábbi macskakő burkolatot.

1960-ban Maróthy Győző irányításával elkészítették a város általános rendezési tervét. A terv a települést 8 szomszédsági egységre osztotta, a város vasúttól keletre eső, az acélgyári iparvágánytól a Régiposta utcáig terjedő központi részét a 4. számú egységbe osztották. A terv keretterv volt, melyben a későbbi beruházások helyét jelölték meg, részletesebben csak a városközpontra dolgoztak ki tervet. A Korompai Andor által készített főtérre vonatkozó terv szerint a főteret keleti irányban kiterjesztik, felvonulási tér alakul ki, valamint a korszakban a vidéki városokban engedélyezett 4-5 szintes épületekkel épül be a terület. Az elképzelésben már szerepelt a szálloda és a művelődési ház is. Magyar Géza 1961-es terve nagyjából megegyezik az előzővel, de abban már megjelenik a magas, 8 lakószintes „főtéri 13-as”, a későbbi üzletház, valamint a Pécskő úti beépítés is jórészt e terv szellemében valósult meg. 1960-tól megkezdődtek a városközpontban a szanálások.